Kb. 10 évvel ezelőtt azzal kergettem őrületbe a környezetemet, hogy folyamatosan arról a nyugdíj-reformról beszéltem nekik, amit akkor kigondoltam.
Ennek az volt a lényege, hogy aktív éveinkben, középkorúként (40-50 éves korunkban) elmehessünk 1-2 évre “nyugdíjba”. Ebben az életszakaszban még jól vagyunk, energikusak vagyunk, (jó esetben) egészségesek vagyunk, tettre készek vagyunk. A mini nyugdíjas időszakban a munkát félretéve tudunk minőségi életet élni, lelassulni, elutazni, újat tanulni, kertészkedni, az összes felgyülemlett könyvet elolvasni vagy mindenki kénye-kedve szerint tudja kitölteni. Aztán dolgozunk utána szépen…
Akkor még nem tudtam, hogy ezt már tőlünk nyugatabbra vagy más “szektorban” réges-régen kitalálták, és úgy hívják: sabbatical vagy alkotói szabadság.
Elsők között az egyetemi tanárokat, oktatókat illette meg, hogy 6 év tanítás után lehetőségük, idejük legyen a megújulásra, kutatásra, önfejlesztésre. 1880-ban a Harvard Egyetemen vezették be először. A sabbatical szünet terve a harvardi egyetemen Charles W. Eliot amerikai elnök újítása volt.
Manapság főként nagyvállalatoknál, multinacionális cégeknél fordul elő, és ott is leginkább közép- és felsővezetői szinten élnek az alkotói szabadság intézményével.
Hazai viszonylatban még ebben a cégméretben sem általános tendencia a sabbatical időszak.
De mi van, ha egy kkv vezető szeretne kissé hátrébb lépni, kiszakadni a mindennapok mókuskerekéből?
Ha ezen gondolkozol, beszélgessünk, hogyan tudod megvalósítani és hogyan tudok Neked ebben segíteni.
