Ma még Magyarországon keresve is alig találunk olyan ismerőst, aki klasszikus sabbaticalra ment. Nemhogy a cégvezetők, kkv tulajdonosok között.
A klasszikus sabbatical alatt azt értem, hogy valaki – egy manager, egy munkavállaló, egy alkalmazott – elmegy egy cégtől alkotói szabadságra, majd annak leteltét követően visszatért a vállalathoz és újult erővel, új ismeretekkel és akár új látásmóddal folytatta tovább a munkát akár a régi, akár az új pozíciójában.
Valójában a sabbatical eredeti ötlete az egyetemek világában született, már 2 évszázaddal ezelőtt. Az egyetemi oktatókat és professzorokat illette meg az alkotói szabadság általában 6 ledolgozott év után. Először a Harvard Egyetemen vezették be 1880-ban, Charles W. Eliot amerikai elnök újító javaslatára. Aztán gyorsan elterjedt, az 1920-as évekre már több mint 50 egyetem biztosította oktatóinak juttatásként.1962-ben Walter Crosby Eells publikált egy cikket az AAUP (American Association of University Professors) Bulletin lapjain, melyben azt írja, hogy az alkotói szabadság nem csupán juttatás volt az oktatók részére, hanem befektetés is az egyetem részéről. A sabbatical idejére az oktatók fizetést kaptak, féléves távollét esetén a teljes fizetésüket, egy éves sabbaticalra pedig a járandóságuk felét. Ez lehetőséget biztosított számukra, hogy az egyetem falain kívül tanuljanak, fejlesszék magukat, kutatásokat végezzenek, más tapasztalatokat szerezzenek, hogy azt követően visszatérve az oktatáshoz hasznosítsák ezeket.
Ma a versenyszférában, és főként a nagyvállalati kultúrában, a multinacionális cégeknél látunk példákat a sabbatical, azaz az alkotói szabadság vagy karrierszünet intézményére. Ezekben a szervezetekben is legfőképpen a top vezetők, managerek részére van lehetőség élni ezzel kicsekkolással. Ezekben a cégméretekben egy vezető kiesését javarészt helyettesítéssel oldják meg, esetleg az átmeneti időszakra egy fiatalabb, agilis kollégát “kineveznek”.
De mi van azzal a vezetői réteggel, aki saját vállalkozást vezet, saját céget épít, ahol ő a tulajdonos és a vezető, ahol a szervezet jóval kisebb, ahol a helyettesítés kevésbé elképzelhető vagy megoldható?
A KKV szektor vezetői sokszor viszik egyedül vállukon a cég ügyeit. Sok esetben egy személyben ő az ügyvezető, HR vezető, pénzügyi vezető. Még amennyiben van is körülöttük egy jól felépített csapat, középvezetők, managerek, akik szakmailag jól teljesítenek, sok esetben akkor is a cégvezetőnél, ügyvezetőnél, tulajdonosnál összpontosulnak egy kézben a döntések. Ő felel az operatív vezetéséért és a stratégiáért is. Az ő vállán van a felelősség, a döntés súlya, tőle függ a cég sikere és előmenetele, valamint a kollégái (és családjaik) jóléte.
És ez a kkv cégek legnagyobb kockázata. Hogyan mérsékelhető ez a kockázat?
Sok kkv cég nem a piac miatt bukik el, hanem a vezető túlterheltsége miatt. Ha szombattól szombatig tele a naptárad? Még hétvégén sem tudsz kikapcsolni? A nyaralásra is viszed a laptopod, este-reggel leveleket írsz, napközben telefonra válaszolsz? Folyamatosan a cégen és a munkán jár az eszed? Akkor jusson eszedbe az a zen mondás: “Minden nap meditálj 20 percet, ha nincs rá időd, akkor egy órát!”.
A legfőbb ideje, hogy vezetőként hátra lépj és kicsekkolj a mókuskerékből, mielőtt késő lenne. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal hagyj ott mindent. Nem a hátralépés a kockázat, hanem a felkészületlenség. Készítsd elő a szervezetet, a folyamatokat, a döntést, vonj be külső segítséget, hívj sabbatical managert, végy igénybe interim szolgáltatást.
Gondold végig, hogy milyen kulcs függőségek vannak, amik hozzád, a pozíciódhoz köthetők (pl. döntés, jóváhagyás, információk, kapcsolatok). Azon túl, hogy a cégben előkészíted és újra alakítod a folyamatokat, munkát és felelősséget delegálsz, szükség van egy másfajta tervezésre is.
Szükséges, hogy megtervezd mit fogsz csinálni, mire használod a karrierszünetet, mi a célod a sabbaticallal.
A sabbatical egy cégvezető számára nem a nyaralásról szól. A sabbatical nem menekülés. Ha az akkor nem fog működni. Nem az számít, mennyi idő, hanem hogy mire használod: regeneráció, újragondolás, stratégia kialakítás, alkotás, tanulás. A legtöbb vezetőnek nem több időre van szüksége, hanem más minőségűre.
Shirley-Ann O’Neill, művészeti tanácsadó és a Visual Artists Association igazgatója például úgy szervezi az életét, hogy hét hetente egy hét szünetet tart. „Szándékosan nem tervezek semmit a naptáramba, hogy spontán pihenésre és feltöltődésre legyen lehetőségem. Élvezem a nyugodt reggeleket egy csésze tea mellett, a békés sétákat a természetben, hogy kitisztítsam a fejem, a kreatív tevékenységeket, mint a naplóírás vagy a festés, és a spontán kirándulásokat, hogy új helyeket fedezzek fel vagy új ételeket kóstoljak meg. Háromgyerekes elfoglalt anyuka vagyok, ezért ez nagyon segít pihenni. Eleinte bűntudatot éreztem, de most már elengedhetetlennek tartom.”
A hátralépés nem gyengeség. Hanem vezetői érettség. Ha a vezető jól van, akkor a csapat is jól van.
